A virtualizáció vagy a homokozó (sandbox) használata elég régre nyúlik vissza.
A célja egyszerű. Elszigetelt környezetben tesztelhetünk programokat vagy használhatunk olyan alkalmazásokat, amiket az operációs rendszerünk nem támogat. Nem utolsó sorban vizsgálhatunk olyan állományokat, amikről nem tudjuk biztosan, hogy nem okoznak-e kárt az egész hálózatban és a gépekben, így biztonságosan futtathatjuk egy teljesen szeparált környezetben. A NAS erre a célra is alkalmas, ezért úgy érezhetjük, hogy egy jolly joker van a kezünkben.
Miért is fontos annyira a homokozó használata az ismeretlen programokkal, állományokkal összefüggésben?
Mert nincs olyan módszer, amivel százszázalékos biztonsággal megmondható, hogy az adott program kártékony-e vagy nem.
Persze ott vannak erre a célra a különböző antivírus- és internet security programok, melyeket nem csak ajánlott, de kötelező is használni! Sajnos volt már olyan eset, amikor ezek sem tudták időben felismerni a fenyegetettséget.
Mire jó a virtualizáció?
Ki akarsz próbálni egy új programot, letöltöd a gépedre és futtatod, de nem igazán váltja be a kívánalmakat, ezért letörlöd. Igen ám, de olyan mappákat és bejegyzéseket hozott létre, amiket szinte képtelenség eltüntetni a gépedről, ráadásul még az eddig jól működő programok használatánál is gondot okoz.
Mit lehet tenni ilyenkor? A végső megoldás az operációs rendszer és az összes program újratelepítése.
- Szó se lehet róla, ott a biztonsági mentésed!
- Mert ugye van ilyened, jól gondolom?
De ha van virtualizáció, akkor nem kell aggódnod, mert nem azon a „gépen” dolgozol.
Mire jó még egy virtuális gép?
Általad eddig nem használt operációs rendszereket próbálhatsz ki (egyszerre akár többet is), szimulálhatsz telepítési környezeteket anélkül, hogy a saját jól működő rendszeredet kártékony hatásoknak tennéd ki. A nagy Cloud szolgáltatók is üzemeltetnek ilyen gépeket, amikkel több ezer partnerüket szolgálják ki egyszerre.
Oké, de miért kellene nekem egy NAS? A virtuális gépeket bármelyik operációs rendszeren tudom használni.
Ez igaz, egészen addig a pontig, amíg olyan programokat vagy rendszereket futtatsz, amiknek nem túl magas a processzor- és memóriaigényük. A virtuális gépek a fizikai erőforrásokból vesznek el, hogy működni tudjanak, ezáltal viszonylag könnyű túlterhelni a rendszert, mert az eddig bőségesen elegendőnek gondolt erőforrások hirtelen elfogyhatnak. Erre jelentenek megoldást a következő típusú Synology NAS-ok. A gyengébb hardverrel rendelkező NAS-ok sajnos nem képesek a virtualizációra, mert nem elég a fizikai erőforrásuk.
Mi van akkor, ha csak egy vagy több programot szeretnék kipróbálni, használni, és nem hiányzik egy hosszas telepítés?
Ez sem jelent problémát. Ezt úgy hívják, hogy Docker. A Docker egy olyan számítógépes program, amely operációs rendszer szintű virtualizációt hoz létre, és úgynevezett konténerek futtatására alkalmas. Rengeteg fejlesztő áll mögötte, és letölthető a NAS-hoz az alkalmazás-áruházból. Ezek a konténerek egymástól elkülönülnek, és saját alkalmazásokat képesek futtatni.
Például, ha nem akarsz Unifi Cloud Keyt használni, de szükséged van az Unifi kontroller szoftver folyamatos működésére, akkor ehhez használhatod a Dockert.
Ne felejtsd el! Ezzel is egyfajta
biztonsági réteget
tudsz a hálózatodnak adni!
